A kiejtett szavaknak, mondatoknak súlya van. Még családi, vagy baráti beszélgetések alkalmával is, nemhogy „hivatalos közegben”, munkahelyen, kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt. Ez különösen így van a képviselők, mint közszereplők esetében, hiszen ők sokakhoz szólnak, saját véleményük megfogalmazásakor tudniuk kell, hogy az általuk elmondottak/leírtak jelentősen megerősíthetik, vagy átalakíthatják majd a róluk kialakult képet.
Súlyosabb esetben szavahihetőségüket és hitelességüket is megkérdőjelezheti egy-egy olyan kijelentésük, melyet később már nem lehet letagadni. Amennyiben a vélemény megfogalmazásakor hangfelvétel és jegyzőkönyv is készült, akkor felesleges is a tagadás, hiszen könnyen bizonyíthatók a megtörténtek: az elhangzottak bármikor meghallgathatók, elolvashatók. Márpedig a Bizottságok és a Képviselő Testület nyílt ülésein minden esetben rögzítésre kerülnek az ott elhangzottak.
Az Emberi Erőforrás Bizottság (EEB) legutóbb 2018. szeptember 19.-én ülésezett. A Bizottság összejövetelén megjelent dr. Vargha Nóra is, aki saját előterjesztésével kapcsolatosan fejtette ki állásfoglalását. Az ülésen kötelezően rögzített hangfelvétel alapján szó szerinti (!) leirat készült a napirend 27. pontjának (255.sz.anyag) megtárgyalásával kapcsolatosan:
Dr. Vargha Nóra képviselő: …A nyilvános, bárki által megtekinthető a szerződés 1. pontjának 1.2 alpontját, ahol a feladatok fel vannak sorolva, ott fel van sorolva a kríziskommunikációs terv megléte.”
Dr. Finta Béla jegyző: „nem ez van benne a szerződésben, nem ez az alcíme. Nem a megbízott feladatairól szól az 1.2-es pont. Tessék elolvasni.”
Dr. Vargha Nóra képviselő: „én végighallgattam Jegyző urat, szerintem Jegyző úr is végighallgathat engem.”
Dr. Finta Béla jegyző: „igen, csak nem szeretem, amikor dezinformálják a nyilvánosságot.”
Dr. Vargha Nóra képviselő: „én sem szeretem, ha dezinformálnak bárkit, viszont akkor…”
Dr. Finta Béla jegyző: „ezért hívom fel a figyelmét”
Dr. Vargha Nóra képviselő: „ebben a pillanatban nekem is jogom van dezinformálni, ahogy előttem is…”
Dr. Finta Béla jegyző: „nem, joga sosincs dezinformálni a lakosságot.”
Madaras Ádám elnök: „bocsánat Nóra, ..dezinformáláshoz nincsen jogod, azért adtam szót, hogy a saját álláspontod képviseld. (közben Dr. Vargha Nóra beszél: akkor végigmondhatom anélkül, hogy beleszólna más? Én is végighallgattam mást.) —-ez nem vehető ki a hangfelvételből—- elnézést kérek, volt egy ilyen nagyon remélem elszólás volt, hogy dezinformáláshoz is van jogod, mert ez belement a hangfelvételbe, nincs jogod a dezinformáláshoz. Olyan jogod van, hogy elmond a saját álláspontodat… (közben Dr. Vargha Nóra: „ezt rögzítsük: senkinek nincs joga dezinformálni”)…
Az értelmező szótárban a „dezinformál” kifejezés mellett ez olvasható: készakarva, szándékosan, tudatosan félrevezet, hamis adatok, hírek kiszivárogtatásával, terjesztésével megtéveszt.
Vagyis dr. Vargha Nóra szándékosan félrevezette, megtévesztette a jelenlévőket és ezt a „jogát” még külön meg is fogalmazta. Mindezt nem egy „kényszervallatás” hatására, nem „inkvizíciós eljárás” során, még csak nem is „ellenséges környezetben”, hiszen az ülésen jelen volt néhány olyan képviselő is (Gellai István KT- és EEB-tagként, Bíró Zoltán és Németh József KT-tagként), akikkel Nóra sokkal inkább együtt tud működni, mint a Testület többi tagjával (Ennek ebben az esetben is volt és van jelentősége!).
Apró szépségtapasz csupán a történtekre, hogy miután a jegyző úr és jómagam (mint levezető elnök) is kijelentettük, hogy „SENKINEK SINCS JOGA DEZINFORMÁLNI!”, Nóra gyorsan megpróbálta kijavítani a hibáját és elismételte szavainkat.
Amikor egy váza összetörik, megragaszthatjuk ugyan, de már soha nem lesz olyan, mint korábban volt. A repedések és a hiányzó darabok mindig emlékeztetni fognak minket a történtekre.
Ha egy képviselő szándékosan (!) megtéveszti, vagy félrevezeti a hallgatóságát, annak következményeire is számítania kell: akár végérvényesen is elveszítheti szavazói bizalmát.
Egy képviselő szándékosan soha ne hazudjon!
Tévedhet persze egy-egy előterjesztés megszavazásakor, vagy elutasításakor, de ez szinte mindenkivel megtörtént már. Ennek számos oka lehet: hiányos információk, elégtelen tájékoztatás, tévesen értelmezett adathalmaz… (stb.) Egy képviselő sem tudhat mindent, ezért szüksége van olyan szakemberek segítségére, akik egy-egy adott témakörben – jártasságuk miatt – komoly támogatást tudnak biztosítani a döntések meghozatalához. Az esetek többségében a képviselők támaszkodnak is a szakértői véleményekre, így azokat meghallgatva és értelmezve szavaznak az adott előterjesztésekkel kapcsolatosan.
Ugyanakkor a lakosság részéről teljesen jogos elvárás, hogy a képviselőket ne a dezinformálási szándék vezérelje, amikor saját álláspontjukat megfogalmazzák. A fótiak azért szavaztak bizalmat a Képviselő Testület tagjainak, hogy azok tudatosan félrevezessék és megtévesszék őket?
Egy magyar szólás szerint: „Akkor se hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.”
Mindezek után vajon melyik része lehet hiteles dr. Vargha Nóra jövőbeni közlendőinek? Csak egy mondat lesz félretájékoztatás? Állásfoglalásának a fele lesz dezinformáció? Vagy esetleg az egész, úgy, ahogy van? És hogyan értelmezzük a múltban megfogalmazott gondolatait? Akár írásban, akár szóban. Hány százaléka lehetett igaz, hány százaléka volt megtévesztő és félrevezető?
Egy jogi végzettségű képviselőnek pontosan tudnia kell(ett), hogy ezzel a kijelentésével végérvényesen megkérdőjeleződött a szavahihetősége. Nem csak a jövőre vonatkozóan, hanem az összes, korábban megfogalmazott véleményével kapcsolatosan is.
Rejtő Jenő mondta: „Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.”
Elszomorító, egyúttal elgondolkodtató, hogy mindezek ellenére a Képviselő Testület öt FIDESZ-es tagja (Bíró Zoltán, Lévai Sándorné, Gellai István, Németh József, Nagy Krisztián) egyértelműen Nóra mögé állt és szavazatával támogatta is a dezinformálási jogával élő képviselő asszonyt. Sőt – tudomásom szerint – Bíró Zoltán épp Nóra előterjesztése miatt hívott össze „frakció ülést” és elvárásként fogalmazta meg, hogy Nórát támogatni kell! Még akkor is, ha a Nóra által készített előterjesztés – több jogszakértő összecsengő véleménye alapján is – egyértelműen jogsértő. Mindezt úgy, hogy többen közülük ott is voltak az EEB ülésén, ahol Nóra szájából elhangzott, hogy „nekem is jogom van dezinformálni”.
Vajon miért egy szándékosan és tudatosan félrevezető képviselőnek hisznek a felsoroltak? Miért tudnak azonosulni – vállalva akár a politikai és egyéb következményeket is – egy ilyen előterjesztővel? Mi lehet valójában a háttérben? Bíró Zoltán tényleg akkora hatalommal bír(hat), hogy minden képviselőnek azt KELL (!) tennie, amit ő mond? Vagy esetleg egy nála hatalmasabb emberre (politikusra) hivatkozik, amikor megfogalmazza elvárásait? Ki lehet az a „hatalmasság”, akire utalva még egy olyan képviselő támogató szavazatát is meg lehet szerezni, akinek kétségei vannak a szavazást megelőzően?
Ha van ilyen ember, akkor nevesíteni kell, hogy ő maga mondhassa el: „Igen, én adtam utasítást, hogy együtt kell szavazni a „FIDESZ frakció” minden egyes tagjának még akkor is, ha esetleg jogsértő az előterjesztés, vagy ha maga az előterjesztő állítja, hogy neki jogában áll megtéveszteni az embereket! Igen, én adtam utasításba, hogy ennek így kell lennie és ezt saját nevemmel vállalom is!”
Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.
Hiszem, hogy ez így van és a fótiak a jövőben csak olyan képviselőknek szavaznak majd bizalmat, akik nem csak értelmezni tudják ezt az idézetet, hanem ennek megfelelően is dolgoznak! Dezinformációk, félrevezetések és megtévesztések nélkül.
Mert Fótnak csak ebben az esetben lesz arra esélye, hogy egy városért dolgozni tudó (és szándékozó!), az egyéni érdekeket félretevő emberek dönthessenek majd a város Képviselő Testületében.
Olyanok, akiknek eszébe sem jut majd, hogy bárkit is „joguk van dezinformálni!”
Mert én így gondolom. Hajrá Fót!
Utóirat:
Miután befejeztem ezt a bejegyzésemet, az jutott eszembe, hogy az emberek – miután ezt elolvasták – mit gondolhatnak majd, miért is „utálom” ennyire dr. Vargha Nórát.
Nem utálok a világon senkit, így Nórát sem.
Persze nem kedvelem (erre meg is van az okom), de ez közel sem azonos értékű az utálattal. Korábban is megfogalmaztam már, hogy nem lehetünk egyformák, a világon nem csak a számunkra tökéletes emberekkel kell együtt élnünk. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak helyzetek (pl. Testületi, vagy Bizottsági ülések), amikor olyanokkal is egy helyiségben kell tartózkodnunk, akik közül nem feltétlenül kedvelünk mindenkit.
Arról, hogy miért és hogyan jutottam el odáig, hogy Nórát és a hozzá hasonló mentalitású embereket nem kedvelem (gondolom ettől a ténytől azért még nem fognak álmatlanul forgolódni éjszakánként) a következő bejegyzésemben írok.