Nagy vihart kavart az a bejegyzésem, melyben arról írtam, hogy csalódtam Merkwart Krisztiánban. Abban a képviselőben, akivel hosszú ideje együtt dolgoztam azon, hogy megpróbáljunk véget vetni a (Dunakesziről irányított) fóti FIDESZ-es képviselők – jelentős befolyással rendelkező – közéleti szerepvállalásának. Azokra a fóti (és regionális) pártkatonákra, illetve családtagjaikra gondolok, akik miatt morális válságba sodródott a FIDESZ helyi szervezete. Akik miatt a „régi” fóti FIDESZ-esek is hátrébb léptek, mert ezzel a gondolatisággal már nem kívánnak azonosulni. Ez elsősorban azoknak a jelenlegi FIDESZ-es képviselőknek a bűne, akik frakcióvezetőjük utasításait követve „gépemberként” szavaznak a Testületi üléseken.
Ez már pártpolitika (helyesen/tévesen értelmezett frakciófegyelem), ennek hullámai biztos, hogy magasabb szintre is elérnek/elértek.
Hónapok óta szerveződik egy civil összefogás, egy olyan csapat, melyben Krisztiánnak, mint bizalmi emberemnek is nagyon komoly szerepet szántunk. Neki fontosabb az egyéni ambíciója, így ő (is) a polgármesteri székért indul harcba. Az adott szó fontosságáról már írtam, most nem is erről lesz szó.
Izzanak a Facebook-oldalak, csalódott, mérges, kárörvendő, reménykedő, vagy gyűlölködő beírások tucatjait lehet olvasni a témával kapcsolatosan. Mindig meglep, hogy mekkora feszültség és indulat van jó néhány emberben, még akkor is, amikor tényekről beszélgetünk. Sokan egyszerűen nem hajlandók levenni a szemellenzőt és nem akarják kivenni a füldugót a saját fülükből. Néhányuknak így kényelmesebb. Ők azok, akik „mocskolódásnak” állítják be a kedvencükről hallott és/vagy olvasott, bizonyítható tényeket. Talán így kevésbé csalódhatnak valaki(k)ben. Talán nem is akarnak tisztán látni.
„Robbant a bomba”, hiszen végre felpezsdült az állóvíz. A posztokban már nem csak a jelöltek, a jelenlegi, vagy régebbi képviselők személyéről vitáznak az emberek, hanem boncolgatják a vélt, vagy valós okokat és indokokat is (akár megalapozott információval rendelkeznek, akár nem). Kicsit mélyebbre is ásnak néhányan, ami szintén nem baj, mert egy hosszú folyamat eredménye az, hogy ott tart a város, ahol most van.
Egyre többen szólnak hozzá a témához és ez tényleg így van jól. Mondom ezt úgy, hogy a képzeletbeli céltáblán az én alakom is megjelent (sőt, régóta ott is van). Konfrontálódni néha elkerülhetetlen.
Ugyanakkor ahhoz, hogy elérjük a célunkat, feltétlenül szükséges, hogy pontosan tudjuk, mi is az igazi, valódi szándékunk!
A Testületbe polgármesterként bejutni igyekvők teljes névsora még nem ismert, a jelentkezők száma viszont folyamatosan bővül. Pontosabban – jelen esetben – eggyel csökken. Mert én csak akkor maradok hiteles és tudom megvalósítani a valódi cél(oma)t, Fót felemelkedését, ha szűkítem azok körét, akik miatt fokozódik a zűrzavar. Ugyanis a sok civil és „álcivil” jelölt miatt értékes voksok vesznének el, ami azt eredményezné, hogy ugyanaz a szellemiség uralkodna Fóton, mint az elmúlt 20 évben is. Az önjelölt, együttműködésre képtelen, megvesztegethető és/vagy megfélemlíthető képviselők – egy újabb belső ellenzéket építve – a következő öt évre is bebetonoznák ezt a várost. Ez pedig megint csak a Dunakesziről irányító regionális és helyi FIDESZ-csapat tagjainak állna az érdekében.
Az összefogáshoz, a valódi cél eléréséhez – ahogyan korábban is mondtam – csak egy eszköz a polgármesteri szék. Számomra sokkal fontosabb egy olyan csapat tagjának lenni, akik pártpolitikai ráhatásoktól függetlenül Fótért dolgoznak, és közösen döntenek városunk sorsáról. Mert a helyi képviselői munkának csak így van értelme!
Mindezek miatt a közös cél érdekében visszalépek a polgármester-jelöltek sorából. Mert a legkevésbé sem kívánom megosztani a várost, én Fótban gondolkodó összefogást képviselek, lehetőleg véget vetve ezzel városunk régóta tartó vergődésének. Személyeinken, egyéni ambícióinkon túlmutató kérdés ez, hiszen, ha nem tudjuk a városunk sorsát előrébb sorolni magunknál a közéletben, akkor könnyen játszanak ki minket egymás ellen. Visszalépésem pont azért teszem, mert már most ilyen helyzetet igyekeznek teremteni számunkra, minden egyénieskedő igyekvéssel mások malmára hajtjuk a vizet.
Ha sikerül többségében elkötelezett fóti képviselőkkel feltölteni a sorokat, akkor abban az esetben nem válna egyfajta Bábel tornyává a következő Képviselő Testület.
Nem nevezek meg egyetlen jelenlegi, vagy a jövőben benevező polgármester-jelöltet sem, akinek a javára visszalépek. Remélem, hogy lesz olyan jelölt, akiben megbízom és akit ajánlani mernék!
Bármi lesz is a vége, idén októberben, a helyi szavazáskor a függönyök takarásában ki-ki behúzhatja majd a számára szimpatikus képviselő, vagy polgármester-jelölt neve mellé az „X”-et. Optimális esetben többségében olyan emberek kerülnek majd be az Önkormányzatba, akik Fótért valóban képesek lesznek együtt dolgozni. Olyanok, akik építeni és fejleszteni szeretnének, olyanok, akik tényleg a közösség érdekeit tartják szem előtt.
Nem győzöm hangsúlyozni: az igazi cél az kell legyen, hogy hosszú idő után végre egy valódi együttműködésre alkalmas Testület irányítsa lakhelyünket!
Ez pedig nem attól függ, hogy ki lesz a város polgármestere!
Mert én így gondolom. Hajrá Fót!