Korábban már írtam arról, hogy számomra mennyire fontos a közvetlen kommunikáció, azaz amikor leülök egy kávé, vagy üdítő mellé és elbeszélgetek valakivel. Amikor azonnali és közvetlen a visszacsatolás, hiszen a másik ember szemébe tudok nézni. Nem az arca mellé, nem a cipőmre sandítva, nem papírokra vetett sorokat böngészve… A beszélgető partnerem szemébe nézek. Nem azért, mert így illik, hanem mert nagyon sok információ kiolvasható egy szempárból.
Elcsépelt, de nagyon igaz, hogy a „szem a lélek tükre”.
Ha viszonylag jó „emberismerő” a beszélgető társam, meggyőződésem, hogy nagyon hamar összeáll benne rólam egy kép. Arról, hogy mennyire lehetek őszinte és megbízható, mennyire lehetek számára is vállalható. (Ahogyan természetesen bennem is megszületik egy vélemény róla…)
Hiszem, hogy minden kötetlen beszélgetés alkalmával tanulok. Megérthetek összefüggéseket, rádöbbenhetek bizonyos összefonódásokra, új, eddig még magamnak sem megfogalmazott kérdések juthatnak eszembe.
Alá-fölé rendeltségi viszony, megfélemlítés, vagy megzsarolás nélkül, szabadságom tudatában oszthatom meg gondolataimat azokkal, akik erre nyitottak és befogadók. Jó néhányszor elcsodálkoztam már azon, hogy mennyi értékes ember is található csak a közvetlen környezetemben. Olyanok, akik azonosulni tudnak az én mentalitásommal, ugyanakkor általam is elfogadható az ő gondolatiságuk.
Ezek nem erőltetett beszélgetések, mert azoknak hamar vége szokott lenni. Amikor „megnyílunk”, nem is vesszük észre, hogy mennyi ideje is tart az eszmecsere, hiszen csak úgy repül az idő. Nem csak jól érezzük magunkat, hiszem, hogy mindketten fejlődünk is! Amikor bizalommal vagyunk a másik iránt és ez a bizalom kölcsönös is, nagy valószínűséggel mindketten „hasznosnak értékeljük” a személyes kommunikációval együtt töltött időt.
Ráadásként tovább bővült azoknak az embereknek a száma, akikkel a jövőben is szívesen ülünk egy asztalhoz.
Egy baráti, vagy egy kötetlen „ismerkedős” beszélgetés alkalmával nincsenek trollok, akik a különböző Facebook-oldalakon széttördelik a beszélgetéseket, akik anélkül sorolnak egy kalap alá embereket, hogy tisztában lennének a dolgok hátterével, a valódi indítékokkal, a könnyen bizonyítható tényekkel.
Álnevek mögé bújva gyártják a hazug híreket, arc nélkül, gyáván, egyértelműen alattomos szándákkal besározva másokat. Az sem érdekli őket, hogy az igazság előbb, vagy utóbb kiderül és ezzel maradék hitelességüket is elveszítik.
Percemberek ők, könnyen felejthető részvevői ennek a közösségnek.
Természetesen értelmezhetjük ezt a fóti közéleti szerepvállalásoknak megfelelően is. Legyen szó Bizottsági, vagy Testületi ülésekről, munkacsoport megbeszélésekről, folyosón „elejtett” félmondatokról, az internetes közösségi oldalakon megfogalmazott véleményekről.
Amikor önmagunk vagyunk, szabadon tudunk kommunikálni. Nem papírból olvassuk fel a saját (???) gondolatainkat, nem parancsra teszünk hozzászólásokat, nem a frakció-, vagy pártvezetői által megfogalmazott és általa visszahallani kívánt szöveget magoljuk be és mondjuk vissza. Nem lélek és lelkiismeret nélküli gépek vagyunk, hanem emberek. Saját gondolatisággal, érzésekkel és elvárásokkal (elsősorban önmagunkkal szemben).
Korrekt, mindenki előtt vállalható módon kell végeznünk képviselői munkánkat! Olyan mentalitással, melyre a képviselői eskünk is kötelez. (Ha ez egyáltalán még jelent valamit egyik-másik képviselő társamnak…)
Sajnos a jelenlegi Testületben többen is vannak, akik nem úgy értelmezik a képviselőséggel járó felelősséget és a választók által nekik megszavazott bizalmat, ahogyan azt kellene. Ezért nincs jól látható fejlődés, ezért „húz két felé” (vagy több felé?) a Testület és ezért nincs még pl. költségvetése sem a városnak.
Számomra elfogadhatatlan indokokra hivatkozva néhány képviselő háttérbe szorít tucatnyi olyan feladatot és területet, forrást és lehetőséget, melyek megléte/megszavazása és támogatása fejlődést hozhat Fótnak, ráadásul kiszámítható, tervezhető és jogos „forrást” a Hivatal alkalmazottainak.
Néhány képviselő célja az, hogy a Pirok-ház, mint leendő Helytörténeti Múzeum – irreálisan magas bekerülési költsége ellenére – megvalósuljon.
Amennyiben továbbra sem támogatjuk elképzelésüket, ezek a képviselők eltökéltek akár arra is, hogy megbénítva minden egyebet, átmeneti gazdálkodásban gondolkodva (annak minden egyes negatívumával együtt) Fótot parkolópályára állítsák.
Így egy leendő Múzeum kb. 200-220 milliós tétele van a mérleg egyik serpenyőjében, a város teljes éves költségvetése, Fót több fejlesztési lehetőségével, karbantartási munkálatok elvégzésével, intézményi személyi juttatásokkal és járulék kiadásokkal (azaz a Hivatal dolgozóinak havi fizetésével), megkezdett és befejezésre váró beruházásokkal (és még hosszan sorolhatnám) a másikban.
A 2019. január 30.-án megtartott Testületi ülésen a 2019. évi költségvetési rendelet-tervezet szavazásán (komolyabb vitát követően) egészen egyszerűen – bár jelen volt – nem vett részt Lévai Sándorné, Bíró Zoltán, Németh József és Gellai István. Ennek megfelelően csak hat képviselő szavazott, de dr. Vargha Nóra képviselő asszony nem támogatta – többek között – az intézményi személyi juttatások és járulékok kiadását, az ESZEI gyermek betegrendelő várójának padlókarbantartását, a fóti Művelődési Ház liftjének szünetmentes tápegység-cseréjét, illetve néhány fóti beruházás és felújítás pályáztatásához és/vagy elkezdéséhez szükséges módosítást: a fóti játszóterek bővítésével kapcsolatos tételt, az öregfalui csatornázáshoz elengedhetetlenül szükséges pataksori ingatlanok tulajdonba vételét, 11 utca forgalomba helyezését, orvosi rendelő II. ütem tervezését és a 3. sz. gyermekorvosi körzet megvalósításához szükséges keretösszeget sem.
Természetesen „nem bénul meg” a város élete, „mindössze” néhány tucatnyi család (intézményi dolgozók) helyzete lesz átmenetileg rosszabb, hiszen nem kaphatják meg teljes egészében havi járandóságukat. Az persze ezeknek a képviselőknek nem számít, hogy ezek az emberek gyerekeket nevelnek, idős szülőket támogatnak, hitelt törlesztenek, számlákat fizetnek…
Erre mondják majd az említett képviselők, hogy; „ugyan Ádám, ez csak egy szokásos választási szöveg volt!” Nem, ez a legkevésbé sem az! Sokkal inkább felelősség, együttérző képesség és kompromisszumkészség.
Egyeseknek ezek a fogalmak sajnos nem sokat jelentenek.
A szavazásban részt nem vevő, illetve részt vevő, de azt nem támogató képviselők arra hivatkoznak, hogy nekünk nem fontos a hagyományok ápolása, a város gyökereinek és történelmének megőrzése és bemutatása, ezért nem „engedjük” a Pirok-ház beruházását.
Nem mondanak igazat. Ócska és szánalmas indokokra hivatkozva…
Természetesen számunkra is fontos egy helytörténeti múzeum megvalósulása és a város hagyományainak megőrzése és bemutatása! De nem most és főleg nem ilyen magas áron! Gondoljanak bele: egy vadonatúj tetővel már rendelkező (!), kb. 200 négyzetméteres épület átépítése közel 1 millió forintos négyzetméterenkénti áron van betervezve. Plusz parkoló kialakítása, bútorzat beszerzése, az épület jövőbeli üzemeltetési költségei, a leendő intézmény vezetői és alkalmazotti, évekre előre tervezendő bér- és járulékos költségei, illetve azok a nem várt – a kivitelezés során feltárt és javításra szoruló hiányosságok – melyek újabb milliókba kerülhetnek.
Egy átépítésre/felújításra szánt házról beszélünk. Ja, és kb. 200 millió forintról. Ennyiből már 3-4 új családi házat is fel lehetne építeni. Teljesen újat, a „nulláról” indulva.
Közpénzekért felelős képviselőként, meghallgatva és meghallva (!) a városiak véleményét, egyszerűen nem szabad hagynunk, hogy ezzel az egyetlen tétellel zsarolhassanak bennünket. Ha nincs Pirok-ház, nincs városi költségvetés!?
Szégyen! Azok szégyene, akik ilyen hozzáállással szavaztak, vagy szavaznak majd a jövőben.
Mindannyian pontosan tudjuk, hogy közelednek az önkormányzati választások. Idén ősszel a fótiak újra voksolhatnak azokra a képviselőjelöltekre, akiknek bizalmat adnak a következő öt évre. Lesznek a listán olyanok, akik a jelenlegi Testületnek is tagjai, lesznek új jelöltek, illetve a korábbi önkormányzatokban már „bizonyított”, most újra felbukkanó személyek egyaránt.
Valószínűsíthető, hogy ismét lesznek olyanok is a listán, akik a különböző pártlogók mögé bújva csak és kizárólag a saját és/vagy a lobbicsoportok érdekeinek megfelelően ügyködnek majd.
Akár Dunakeszi „ügynökeiként”.
Akik azon munkálkodnak, hogy Fót ne hozhassa be lemaradását a mellettünk fekvő településhez képest. Mert így a leendő vállalkozók Fót helyett a szomszédos várost választják majd, mert településünkön mesterségesen gerjesztett és fenntartott káoszt érzékelnek. Néhány magasabb beosztású politikus számára jó magyarázatnak tűnhet az, hogy ide azért nem áramlik a pénz, mert Fóton állandó veszekedések vannak a Testületen belül, így sajnos nincs biztosítva a fejlesztés lehetősége.
Hitvány, ráadásul könnyen is cáfolható indok.
Korábban még volt többsége azoknak, akik megtehették volna, hogy – komoly fejlesztésekben gondolkodva – fejlődő pályára állítsák ezt a várost. Ugyan „kierőszakolt” többség volt, hiszen régóta köztudott, hogy Nagy Krisztián képviselő társunkat azzal tudták „együtt szavazásra kényszeríteni”, hogy megfenyegették munkahelyének elvesztésével, amennyiben nem velük szavaz. Erről már én is írtam, de ezt maga a megzsarolt képviselő is elmondta már, nem is egyszer.
A „többség” birtokában pedig mi történt? Megvonták a regnáló polgármester jog- és hatásköreit, KT alá vonták a város főépítészét, könnyen cáfolható dezinformációkkal torzították a valóságot, egyértelműen jogellenes határozatot hozva, nagy valószínűséggel több milliós kárt is okoztak a városnak. (Erről hamarosan bővebben is írok majd, de „borítékolható”, hogy újabb milliókat bukott a település annak köszönhetően, hogy a „hatok” megszavaztak egy olyan előterjesztést, melyben több, egymást megerősítő jogi szakvélemény is felhívta a figyelmet arra, hogy a határozati javaslat elfogadása esetében valószínűleg komoly kár éri a várost.)
Tényleg ez lenne a felelősségteljes képviselői hozzáállás? Valóban ez lenne a korrekt, városérdekeket szem előtt tartó képviselői munka?
Többek között erről is döntenek majd a fótiak, kb. fél év múlva, az őszi önkormányzati választáson. Remélem mindenki át fogja gondolni, hogy ki(k)re adja le majd a szavazatát! Az, hogy a voksolók többsége az embert nézi-e majd a listán, a teljesítményt értékeli-e és mérlegre teszi-e az eddig látottakat és hallottakat, leghamarabb októberben kiderül.
Kívánom, hogy helyesen döntsenek, mert különben ez a város újabb éveket veszít és a település testén lévő sebek egyre nehezebben lesznek gyógyíthatók!
Mert én így gondolom. Hajrá Fót!