Csalódott vagyok. Még csak néhány nap telt el azóta, hogy bejelentettem: egy erős és elszánt csapattal, egy valódi civil összefogással elindulok a város polgármester-jelöltjeként, de máris rá kellett döbbennem, hogy mennyire rossz emberismerő vagyok.
Nagyot csalódtam egy – állítólagos – csapattársban. Mert igazi sportember nem így viselkedik.
Ugyanis nincs és nem is lehet olyan indok, amire hivatkozva az adott szó, a kimondott ígéret semmissé válik. Nem lehet olyan magyarázat, ami mentesítené azt az egyezséget, amire építve a jövőbeli közös munkánkat terveztük hónapok óta. Nem lehet olyan egyéni ambíció, ami felülír és ellehetetlenít egy oly régóta várt fóti összefogást a – település fejlődését akadályozó – regionális pártkatonák és érdekemberek ellen.
Sajnos az általa hőn áhított polgármesteri szék megszerzésének érdekében a csapattársam elárult.
Nem számít, hogy ezzel szétesik az a lehetséges összefogás is, aminek pont az volt a célja, hogy megakadályozzuk az általunk vállalhatatlan mentalitású helyi FIDESZ-csapat jelöltjeinek térnyerését és végre fejlődő pályára állítsuk Fótot. Döntésével ugyanis megosztja és elbizonytalanítja azokat a fóti választópolgárokat, akik változást szeretnének. Ezzel gyakorlatilag tálcán kínálja ezt a várost mindazoknak, akik ellen évek óta közösen küzdöttünk.
Tévedtem, mert megbíztam benne. Hónapok óta „építettem” és mint megbízható csapattagot ajánlottam a különböző előkészítő megbeszéléseken. Akire – távollétem esetén – rá mertem bízni azt a Bizottságot, melynek lassan öt éve vagyok az elnöke.
Többen is voltak, akik rákérdeztek, hogy tényleg tűzbe tenném-e a kezem Merkwart Krisztiánért?
Erre mindig egyértelmű igen volt a válaszom.
Hiszen megígérte, hogy ellenem nem indul harcba, ha polgármester-jelöltként, egy összefogásra képes Csapat élén belevágnék egy kampányba. Mögém be tud állni, engem tud támogatni, velem együtt tud dolgozni. Ellenem biztosan nem fordul, mert erre szavát adta.
Elhittem neki, amit mondott. Hiba volt.
Jól tudom persze, hogy ez nem tragédia, hiszen az élet megy tovább. Sőt, a szemünk láttára megszületett egy újabb, igazi, vérbeli politikus. Olyan, aki sajnos nem válogat az eszközökben, aki „képes” elfelejteni az ígéretét. Aki – mindezek szerint – már akkor megtervezte saját polgármester-jelölti kampányát, amikor még csak körvonalaztuk az elképzeléseinket.
Tévedtem, mert a valódi fejlődést biztosítani képes fóti civil Csapat megbízható tagjának hittem. Döntésével sajnos nem csak engem árult el, hanem a mostanáig erősödő összefogást is.
Egy várost csak akkor tud sikeresen irányítani egy polgármester, ha a Testület tagjai is együtt tudnak működni vele. Ha hisznek benne, ha felnéznek rá, ha tisztelik, ha töretlen bizalmukat élvezi. Ehhez a szavahihetőség feltétlenül szükséges, különben minden csak ígéret marad. Ezért a Krisztián által választott „Csak Fót számít!” – szlogen üres, jól hangzó mondat csupán, melyet fel lehet(ett) szerkeszteni a különböző Facebook-oldalakra, begyűjtve a like-okat.
Egy igazi sportember, egy megbízható csapatjátékos ilyet nem csinál.
Megint tanultam.