Bábel tornya

Nagy vihart kavart az a bejegyzésem, melyben arról írtam, hogy csalódtam Merkwart Krisztiánban. Abban a képviselőben, akivel hosszú ideje együtt dolgoztam azon, hogy megpróbáljunk véget vetni a (Dunakesziről irányított) fóti FIDESZ-es képviselők – jelentős befolyással rendelkező – közéleti szerepvállalásának. Azokra a fóti (és regionális) pártkatonákra, illetve családtagjaikra gondolok, akik miatt …

Tovább

Arcok és álarcok

Csalódott vagyok. Még csak néhány nap telt el azóta, hogy bejelentettem: egy erős és elszánt csapattal, egy valódi civil összefogással elindulok a város polgármester-jelöltjeként, de máris rá kellett döbbennem, hogy mennyire rossz emberismerő vagyok. Nagyot csalódtam egy – állítólagos – csapattársban. Mert igazi sportember nem így viselkedik. Ugyanis nincs és …

Tovább

Rajtvonalon

Beneveztem és meg is kaptam a fóti polgármester-jelöltek egyik rajtszámát. Idén októberben, a település polgármesterének megválasztásakor megint nagy a tét, hiszen a következő öt évben több mint húszezer ember tapasztalhatja meg, hogy a „befutó” mit kezd majd az első helyével. Alkalmas-e arra, hogy győzteshez méltóan elviselje a reflektorfényeket, hogy emelt …

Tovább

Látlelet

Elég egy apró szikra és felcsaptak a lángok… Szomorú, de mégis várható volt: a Notre Dame részleges pusztulásával kapcsolatos híradások olyan lavinát indítottak el, amelyek ismét megosztották a magyar társadalmat. Ezrével születtek cikkek és hozzászólások, ki-ki saját vérmérséklete (és stílusa) alapján osztotta meg észrevételeit a témával kapcsolatosan. Kicsit figyelmesebben olvasva …

Tovább

Beszélgetések II.

Korábban már írtam arról, hogy számomra mennyire fontos a közvetlen kommunikáció, azaz amikor leülök egy kávé, vagy üdítő mellé és elbeszélgetek valakivel. Amikor azonnali és közvetlen a visszacsatolás, hiszen a másik ember szemébe tudok nézni. Nem az arca mellé, nem a cipőmre sandítva, nem papírokra vetett sorokat böngészve… A beszélgető …

Tovább

Prioritások

Úgy gondolom akkor kell leírnom a gondolataimat, amikor azok valóban „kikívánkoznak” belőlem. Amikor még csak „magok” bennem, akkor még várnom kell, hogy „szárba szökkenjenek”. Mert nem a bejegyzéseim mennyisége számít, hanem azok mondanivalója. Ez pedig nincs időhöz kötve, hiszen nem kell elszámolnom senkinek, hogy miért telik el ennyi, vagy annyi …

Tovább

Vívódások

Az eltelt időszak érdekes megtapasztalásokat hozott az életemben. Azt éreztem, hogy valami megváltozott, valami olyan dolog történik velem, ami számomra szokatlan, amire nem tudtam időben és rendesen felkészülni (ellentétben sportpályafutásommal), ami – és ez a legfontosabb – nem szerez örömet. Nem volt meg az a megszokott pozitív rezgés, amit korábban …

Tovább

Helyreigazítás helyett

Október 8.-án este rövid időn belül két üzenetet is kaptam Szabó Mihály korábbi képviselőtől, egykori bizottsági elnöktől, dr. Vargha Nóra élettársától. Az első – amely Facebook oldalamra, privát üzenetként érkezett – nagyon rövid és lényegre törő volt: „Ezt elkúrtad 😊” Miután ezt elolvastam, azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mire …

Tovább

Csak az ostoba ember állja némán a pofonokat

Négy évvel ezelőtt, amikor ez a Képviselő Testület megalakult és engem bíztak meg az Emberi Erőforrás Bizottság (korábban Jogi- Ügyrendi és Emberi Erőforrás Bizottság) vezetésével, összeállítottam a bizottság tagjainak listáját. Az volt az elképzelésem, hogy minden párt képviselőjének lehetőséget biztosítok majd arra, hogy párthovatartozástól függetlenül bizonyíthassa: akar és tud is …

Tovább

Gondolatok a szavahihetőségről, a hitelességről és az őszinteségről

A kiejtett szavaknak, mondatoknak súlya van. Még családi, vagy baráti beszélgetések alkalmával is, nemhogy „hivatalos közegben”, munkahelyen, kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt. Ez különösen így van a képviselők, mint közszereplők esetében, hiszen ők sokakhoz szólnak, saját véleményük megfogalmazásakor tudniuk kell, hogy az általuk elmondottak/leírtak jelentősen megerősíthetik, vagy átalakíthatják majd a róluk kialakult …

Tovább