Félreérthető, félreértelmezhető nyilatkozatok

Többen felhívtak (vagy írtak), amikor felkerült egy hír több, Fóttal kapcsolatos Facebook oldalra is, melyet Merkwart Krisztián képviselő társam tett közzé. Nem is elsősorban a szöveggel voltak gondjaik, vagy észrevételeik, hanem a kapcsolt fotóval, melyen ez állt: „Fóti uszoda tervezése és kivitelezése”, alatta „MERKWART KRISZTIÁN ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ”, legalul pedig „JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM”.

Voltak, akik szerint Krisztián „lenyúlja” az uszoda-projektet, volt olyan, aki szerint egész jó PR-munkát végez, de lássuk be, nem elegáns, hogy „önmagát sztárolja”, miközben pl. az uszodával kapcsolatosan nem is ő volt az előterjesztő, csak egy azok közül a képviselők közül, akik támogatták/támogatják a létesítmény megvalósulását.

Hallottam olyan véleményt, miszerint közeledik az önkormányzati választás, nem kell csodálkozni, hogy azok az emberek, akik eddig is aktívak voltak a közösségi oldalakon, egyre többet kívánnak szerepelni, ennek megfelelően ismertebbé válni a városban. Néhányan pedig azt mondták, hogy egy nem kormánypárti, ráadásul még csak nem is országgyűlési képviselőnek nem sok esélye van, hogy egyetlen forintot is szerezhessen, ez nem más, csak marketing, ez a stílus pedig így nem korrekt.

Nem szeretnék és nem is fogok összeveszni Krisztiánnal, bár többen bizonyára kaján mosollyal fogadnák a hírt. Biztos vagyok abban, hogy kapcsolatunkat nem befolyásolja majd negatívan, hogy ez a bejegyzés így és ilyen megfogalmazással látott napvilágot, de egyetértek azokkal, akik szerint ez a fajta kommunikáció félrevezető, megtévesztő lehet. Többen is várják a véleményemet ezzel a témával kapcsolatosan, de úgy korrekt, ha ezt Krisztiánnal is megbeszélem majd, valamikor a közeljövőben. Biztos vagyok abban, hogy – eddigi megbeszéléseinkhez hasonlóan – ennek a találkozónak is barátságos lesz a légköre.

Ami tény: az uszodával kapcsolatos előterjesztést én írtam. Nem bizottsági elnökként, hanem, mint Madaras Ádám. Amikor úgy éreztem, hogy már majdnem készen van, egyeztetésre elküldtem az Emberi Erőforrás Bizottság – a sportért is felelős szakbizottság – tagjainak (ennek a bizottságnak elnökhelyettese Krisztián) és az összes fóti önkormányzati képviselőnek. Javaslatokat és észrevételeket vártam, melyeket – ha elfogadhatóak – beleszerkesztettem volna az előterjesztésbe. Mivel írásban egyetlen egy sem érkezett (!), így változatlan formában került benyújtásra.

Amikor a Képviselő Testület (és a Pénzügyi és Jogi Bizottság) tárgyalta, hiányolta a részletes megvalósítási időrendet, így első körben nem lett elfogadva, kiegészítést igényelt. Fót jegyzőjével közösen (mi ketten) megalkottuk azt az „ütemtervet”, mely ugyan szoros lett, szűk határidőket szabott meg, de legalább utat mutatott, hogyan valósulhatna meg az elképzelés. Erre az anyagra támaszkodva el lehet kezdeni a munkát. (Még csak most kezdődnek a közös megbeszélések a képviselőkkel, így az uszoda megjelenése, medencéinek száma, nagysága és funkciói, fenntarthatóságának körülményei, stb. az „együtt gondolkodás” eredményeként formálódik majd…)

A Testülethez beadott előterjesztés (80/A/2018.) fedlapján (ez tartalmazza az előterjesztő, készítő és véleményező/ellenőrző személyek neveit) az alábbiak álltak;

Előterjesztés tárgya: A Városi Uszoda megvalósíthatóságának feladat- és ütemterve

Előterjesztő: Madaras Ádám

Készítették: az Emberi Erőforrás Bizottság tagjai 

Szakmai szempontból ellenőrizte: Dr. Sugár Anita Jogi és Koordinációs osztályvezető

Pénzügyi, gazdasági szempontból ellenőrizte: Zámodics Péter Pénzügyi és Adóügyi osztályvezető

Jogi, törvényességi szempontból ellenőrizte: Dr. Jenei László törvényességi referens

Tárgyalja: PJB, EEB

Nekem magától értetődő volt, hogy az került rá: „készítették az Emberi Erőforrás Bizottság tagjai”. Még ha ténylegesen egyetlen bizottsági tagtól sem érkezett konkrét javaslat, én ezt úgy értelmeztem, hogy egyet értenek az előterjesztésbe írtakkal és bíznak is bennem, hiszen láttam már néhány uszodát életemben. 🙂

Nem állt szándékomban „kisajátítani” a projektet, ezért került rá, hogy közösen szerkesztettük. Ezért lesznek a közös (!) megbeszélések is, hogy együtt formálhassuk a leendő létesítményt. Ha a városi uszoda megvalósul – és ebben nagyon bízom – az is a közös munka gyümölcse lesz, én csak „előkészítettem” a projektet.

Krisztián észrevétele (szóbeli visszajelzése) az volt, hogy a jelenlegi Testülettel – ennyire szűk határidőkkel – nem fog menni a dolog, jobb lenne több időt adni magunknak. Ennek ellenére maradt az eredeti – szűk, de betartható határidőket tartalmazó – időrendi táblázat, mert nem szerettem volna, hogy távoli ködbe vesszen az elképzelés.

A jelenlegi Képviselő Testület regnálása alatt biztos, hogy nem tud megvalósulni egy városi uszoda. De legalább az alapjait le kell(ene) fektessük, hogy elmondhassuk, mi legalább valóban tettünk is érte valamit! A babérokat a következő Testület tagjai fogják majd learatni, de ez érdekel a legkevésbé. A lényeg, hogy kb. két év múlva a fótiak használhassák!

Ennyit a fóti uszodával kapcsolatos előterjesztés hátteréről.

A Krisztián-féle kommunikációról pedig nekem az a véleményem, hogy – de ezt szerintem ő is pontosan tudja – a penge élén táncol. Nagyon nehéz hitelesen kommunikálni úgy, hogy az ember lokálpatriótaként szeretne híreket közvetíteni, de jelenleg az egyik ellenzéki párt – egyébként szerintem tehetséges – képviselője, akitől a párt vezetői elvárnak bizonyos „kötelező” feladatokat és a szükséges kommunikációs elemek használatát (pl. pártlogó, pártnév, stb.).

A mindenkori ellenzéki képviselők (párt-, vagy frakcióvezetőjük elvárásai és útmutatásai alapján) bírálják a mindenkori Kormány tagjait, vitatják döntéseit. Nem csak nálunk, mindenütt a világon. Ez így volt 10 éve is, így van ma és így lesz a jövőben is. Teszik a dolgukat az elvárásoknak megfelelően.

Erről (is) szól a politika. A felhasznált eszközök változatosságáról és magáról a kommunikációs stílusról most nem beszélek, mert az külön bejegyzést érdemelne.

Úgy gondolom (és ezzel szerintem nem vagyok egyedül), hogy Fótnak – ezen az úton – sajnos egyetlen forintra sincs esélye. Ha térségünk/városunk kormánypárti országgyűlési képviselője nem jelzi ezeket a fejlesztési igényeket a központi költségvetés tárgyalásakor (vagy később, a keret módosításainak alkalmával), akkor szinte biztos, hogy zárva maradnak a pénzes csapok, így a mi városunkba nem fognak ömleni a százmilliók. Bár tévednék és elegendő lenne letenni néhány javaslatot az Országgyűlésben dolgozó döntéshozók – a projektekhez szükséges forrást biztosítók – asztalára! Ne legyünk naívak, ez nem így van. A pénzesőhöz (százmilliókról, milliárdokról beszélünk) ez bizony nagyon kevés.

Ezt Krisztián is pontosan tudja, erről ne legyenek kétségeink. Mindezek ellenére ő is teszi a dolgát, ahogyan a jelenleg ellenzékben lévő, aktív pártpolitizálást folytató képviselők. Mindenütt az országban.

Az pedig viszonylag hamar kiderül majd, hogy Krisztiánt – mindezek tudatában – miként ítélik meg a fótiak; mennyire hiszik hitelesnek, lokálpatriótának vagy sokkal inkább fóti lakhelyű, hűséges pártkatonának! A kommunikáció eszköztára széles, de nagyon kell vigyázni, hogy mikor, mihez és milyen formában/stílusban nyúl az ember. Elég, ha csak az eltelt évek – országos választást is érintő -, pártokkal és politikusokkal kapcsolatos történéseket megvizsgáljuk.

Azt, hogy mennyire tartják öncélúnak, megtévesztőnek, vagy álságosnak Krisztián bejegyzéseit, illetve elfogadható, elnézhető és/vagy elvárható-e, hogy egy ellenzékben lévő jobbikos politikus így kommunikáljon, biztosan megosztja a fóti közvéleményt.

Ennek eldöntését viszont bízzuk a helyi lakosságra! Most és a jövőben is. Amikor majd a választás(ok) lesz(nek) és a fótiak is szavazni fognak. Hitük, megérzésük, pártpolitikai vonzódásuk, személyes rokonszenvük és józan paraszti eszük szerint.

Mert én így gondolom. Hajrá Fót!