Csak tiszta forrásból

Miért baj az, ha a fótiak megismerik a képviselők igazi arcát? Miért gond, ha lehull a lepel és kiderül, mik is a valós szándékok egy-egy előterjesztés megvitatásakor és meg(nem)szavazásakor? Miért kell egy településnek évekig tetszhalott állapotban léteznie, csak, mert a Testület döntéshozó nagyobbik fele nem ért egyet olyan elképzelésekkel, amelyek többsége fejlődést biztosíthatna Fótnak, egyúttal segítséget is jelenthetne a rászorulóknak (pl. bérlakások építése, nappali melegedő kialakítása, stb.)

Érvek, magyarázatok persze mindig voltak, vannak és lesznek. Ezek vagy elhangzanak, vagy csak egyszerűen leszavazásra kerülnek az elképzelések. „Erőből” megoldja a problémákat a 11 főből álló Testület 6-fős többsége.

Öt helyi „FIDESZ”-es képviselő, kiegészülve a liberális dr. Vargha Nórával már elegendő ahhoz, hogy lesöpörhessenek olyan javaslatokat és ötleteket, melyeket a fótiak többsége – esetleg – szívesen látna megvalósulni. Tényleg ilyen képviselőkre van/volt szüksége a FIDESZ-nek? Tényleg ez volt az elképzelés, amikor a párt összeállította jelöltjei listáját? Elégedettek lehetünk az eredménnyel?

Biztos, hogy a párt helyi vezetői, illetve képviselői ugyanazt az értékrendet vallják, mint a „központi” FIDESZ? Nem lehet, hogy a párt helyi képviselői sajátságosan értelmezik az egyéni- és pártérdekektől mentes politizálást?

Ehhez mit szólnak azok a fóti lakosok, akiket képviselniük kell(ene)? Akik fejlődést és fejlesztést remélnek. Párthovatartozástól függetlenül…

Ha csak azokat a visszajelzéseket veszem figyelembe, melyeket én kapok személyesen (egy-egy fóti FIDESZ-es képviselővel kapcsolatosan), egészen biztos, hogy nagyon sokan csalódtak bennük. Pedig szerintem ez csak a jéghegy csúcsa. Több fóti is megfogalmazta már azt, amit én is gondolok: ezek az emberek nem azon érdekek és értékek mentén végzik bizottsági és képviselői munkájukat, amelyet elvárnak tőlük.

Miért is olyan nagy baj például, ha bérlakások épülnének Fóton? Egy részüket szociális célra lehetne felhasználni, többségüket pedig reális áron lehetne kiadni, vagy értékesíteni. Egy olyan hosszú távon (is) megtérülő befektetésről beszélünk, ami szociális gondokon is enyhítene! Hetvenegynéhány lakáskérelem van beadva a Hivatalhoz, a kérvényezők jó része már évek óta várja  a segítséget. Ez nem „hetvenvalamennyi” fóti lakos, hanem ennyi család. Ennyi segítségre váró ember. Nehéz körülmények között élő, segítségre szoruló anya, vagy apa, idős és/vagy beteg fóti embertársunk.

Ha ezeket így elmondom, vagy leírom, az a válasz, hogy nagyon „hatásvadász” beszéd/írás volt, de most nincs regionális választás. (???) Szerintem pedig nem az én készülékemben van a hiba, de ennek megítélését inkább önökre/rátok bízom.

Szerintem olyan képviselőkre (és bizottsági tagokra) van szükségünk, akik kellő empátiával és szociális érzékenységgel viseltetnek embertársaik iránt. Olyanokra, akik a fótiakat érintő szavazásokon felül tudnak emelkedni pártpolitikai nézeteiken, képesek helyi problémákat megoldani még akkor is, ha a frakcióvezetőjük – esetenként – másként gondolja. (A „Főnök” időnként „valahonnan” jövő utasításra hivatkozik, néha pedig megoldja „erőből” és a számára fontos előterjesztést mosolyogva megszavaztatja „saját csapatával”).

A cél: hat szavazat. Minősített, vagy egyszerű többség. Nem számít szociális érzékenység, néha nincsenek írott, vagy íratlan szabályok, esetenként kevésnek bizonyulnak az észérvek is. Van, hogy azért „automatikus” a NEM-gomb megnyomása egy-egy előterjesztésre, mert az előterjesztő nem tagja a frakciónak. Vagy a támogató pártnak. Így értelmezik sajátságosan az általuk elmondott képviselői és/vagy bizottsági tagi esküt.

Van az a pénz, vagy hatalom, hogy az ember gerince gumivá változzon? Van/lehet olyan indok, hogy egy képviselő (aki arra tett esküt, hogy szolgálja az itt élőket) ne azt a gombot nyomja meg szavazáskor, amit „kötelessége” lenne (minimum elvárható), így szerepvállalása tényleg haladást, előre lépést, segítséget jelenthetne mindazoknak, akiktől ezt a felkérést, felhatalmazást és bizalmat kapta?

Vagy csak egyszerűen ő is támogatást nyújthatna néhány fóti segítségkérőnek. Fedelet, meleget, ételt, gyógyszert…

Lehet-e képviselő olyan ember, aki egyfajta harcnak tekinti munkáját és képviselő társainak javaslatait csak azért szavazza le, hogy az ő „csapata” győzhessen? Még akkor is, ha esetleg ennek a város és lakói láthatják kárát? Illetve nem láthatnak semmit. Semmi fejlődést, semmi előre lépést.

Nálam ez ugyanaz.

Képviselőnek lenni nem ajándék. Nem privilégium. Nem öncélú haszonszerzés. Ez egy olyan lehetőség, amivel élni kell(ene), nem pedig visszaélni. Hiszem, hogy előbb-utóbb csak olyan emberek lesznek ennek a fóti Testületnek a tagjai, akik így gondolkodnak! Mert erről (is) szól a képviselői eskü.

Fóton csak ebben az esetben lesz igazi, látványos fejlődés.

Mert én így gondolom! Hajrá Fót!