Bírósági meghallgatás és az ehhez kapcsolódó gondolatok

Ma (2018. június 4-én) a gödöllői Járásbíróságon voltam, hogy „békéltető tárgyaláson” vegyek részt, a Nógrádi Zsolt elleni feljelentésemmel kapcsolatosan. Valaki „Kisalagi Károlyként” írogatott a különböző Facebook oldalakra… Olyan hazugságokat, csúsztatásokat, valótlan állításokat fogalmazott meg, amelyek alkalmasak arra, hogy nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért és becsületsértésért kelljen felelnie.

Én nem az a „feljelentgetős” típus vagyok, sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni az időmet, mintsem ilyen programokra kelljen járnom. De igazat kellett adnom azoknak, akik azt mondták, hogy tegyek lépéseket, ne maradjon következmények nélkül egy ilyen tett, azaz legyen „válasz” azokra a hazugságokra, melyeket megfogalmazott (vagy ő, vagy valaki az ő nevében) a közösségi oldalakon. (A „Kisalagi Károlyt” felbujtó, az őt biztató személy(ek)ről persze vannak sejtéseim. Remélem, hogy mihamarabb kiderül az igazság és végre lehullik az álarc egy-két fóti közéleti személyről!)

A bírósági környezet nem az én világom. Ugyanakkor Nógrádi otthonosan mozog ebben a közegben, hiszen ez már a sokadik bírósági meghallgatása, akár tanúként, akár feljelentettként.

Ennek megfelelően is viselkedett: magabiztosan beszélt az ülés levezetőjével, külön felhívva figyelmét arra, hogy nem köteles terhelő vallomást tenni egyetlen hozzátartozójára sem! „Természetesen” nem ismerte el sajátjának az oldalra felszerkesztett hozzászólásokat, azt – szerinte – valamelyik „hozzátartozója” írhatta, a Rendőrség pedig tévedett, amikor őt beazonosították… Mindezt persze a rutinos vallomást-tevők magabiztosságával.

Nem szeretem a gyávákat. Ha nekem bajom van valakivel, azt nem rokonok, vagy felkért ismerősök mögé bújva mond(at)om ki, hanem vállalom a véleményemet. Tudva azt, hogy annak vannak/lesznek következményei. Ezért sem szoktam (csak nagyon ritkán) a Facebook oldalain vitatkozni, magyarázkodni. Mert – természetesen tisztelet a kivételnek – olyan emberek is formálnak ott véleményt, akik még ahhoz is gyávák, hogy vállalják a saját nevüket!

A stílus pedig maga az ember! Érdemes megnézni (visszanézni), hogy a Kisalagi-féle bejegyzéseket kik és hogyan „like-olták” és osztották tovább. Természetesen többségüket nem is a tények érdekelték, inkább azonnal következtetéseket vontak le, sajátságos ítélőképességüknek megfelelően. A cél szentesíti az eszközt, így nem baj, ha a hazugságot terjesztik, csak a célpontba állított ember sérüljön!

A tények nem fontosak, csak repüljön a fekália.

Érdekes, hogy a jelenlegi Testületből csak az a képviselőnő ápol kimondottan jó viszonyt a Nógrádi Zsolttal, aki egyedüliként nem írta alá azt a Nyilatkozatot, melyben kimondatott, hogy pártoktól és egyéni érdekektől mentesen Fótért kívánnak dolgozni a KT (Képviselő-testület) tagjai.

11-ből 10 képviselő aláírta. Dr. Vargha Nóra nem.

Ennek azért van, kell, hogy legyen üzenete! Az a dr. Vargha Nóra tagadta meg az aláírást, akit kizártak az egyik Bizottság (PJB) soraiból. Egyrészt, mert a Testületi ülés szünetében saját telefonján rögzítette a képviselők magánbeszélgetéseit, másrészt, mert élettársa (Szabó Mihály, korábbi képviselő) segítségével zárt ülésre szánt (!) információkat töltött fel az egyik közösségi oldalra.

Az előbbit nem is tagadta (erről kép- és hanganyag is rendelkezésre áll, hiszen minden rögzítésre kerül a KT-üléseken). Nóra szájából hangzik el, hogy telefonja már törölte a felvételt. Értik ezt? Saját maga ismeri el a hangrögzítés tényét. Jogi diplomájával sem érti (?), hogy mi a különbség a „nem rögzítem, mert írott/íratlan szabályok szerint sem illik magánbeszélgetéseket rögzíteni” és a „telefonom már letörölte a felvételt” között? Mint amikor valaki kabátot lop és az áruház bejáratánál jelez a riasztó… Mosolyogva visszaviszi és azt hiszi, hogy ezzel el van intézve a dolog?

Vagy a zárt ülésre szánt anyag közzététele egy Facebook-oldalon. Ezt egyszerűen nem lehet megtenni, függetlenül attól, hogy mi volt az előterjesztés tárgya! Azt, hogy mit jelent a „jogkövető” és a „szabálykövető” magatartás, azt egy jogi diplomával rendelkező képviselőnek tudnia kell(ene)! Persze lehet, hogy tudja is, csak nem érdekli. Ez még rosszabb.

Magyarázat persze erre is volt/van/lesz. Mindig, hiszen akkor jó, ha működik a „one man show”. Mindegy, hogy milyen áron, csak forogjon a név. Nem baj, ha feljelentjük a várost, vagy a Testület tagjait, nem baj, ha rossz színben tüntetjük fel saját településünket, vagy Képviselő-társainkat. A lényeg, hogy „építheti magát”, forogjon a neve, mindegy, hogy milyen szöveg-összefüggésben és témában.

Számomra ezúttal is bebizonyosodott, hogy sokszor semmit sem ér, ha a név előtt ott van a „dr.”-szócska. Mert az ember számít, nem a titulus. Igazi énünket csak ideig-óráig tudjuk palástolni, utána lekopik a máz és meglátszik a valódi arc. Lehet szép dolgokat „like”-olni a Facebook oldalakon, lehet negédes stílusban kommunikálni, akkor is csak a tények számítanak!

Nevezetesen, hogy mit szavaz meg a képviselő az üléseken! Hogy 10 esetből 5-6 alkalommal a „TARTÓZKODOM” vagy a „NEM” gombot nyomja-e meg valaki, még akkor is, ha pl. fóti nappali melegedőről (télen, a hajléktalanok részére), városi uszoda megvalósításáról, kerekesszékes fóti vívó támogatásáról, határainkon túli magyar gyerekek beiskolázásának megsegítéséről, városi óvoda pályázati önrészének biztosításáról, stb, van szó. Tényleg rengeteg példa van – akiket valóban érdekel Nóra munkássága, csak meg kell néznie a KT-ülések jegyzőkönyveit! A tények makacs dolgok még akkor is, ha magyarázata mindenre volt/van és lesz.

A házakat téglából építik, nem pedig ígéretekből és „Facebook-like”-okból. Néhány, a városnak is hasznos ötletét és kommentjét leszámítva, Nóra eddig nem sokat segített Fótnak, inkább csak „szerepelt”.  Ahhoz képest, hogy a három és fél évvel ezelőtti önkormányzati választáson nem is az ő neve volt olvasható a listán (csak később „léphetett előre” jelölt-élettársa adótartozása miatt), nem sokat tett Fót fejlődéséért.

Viszont szerepelt több TV-ben, feljelentett képviselőt, telefonon rögzített képviselői magánbeszélgetéseket és közösségi oldalra szerkeszte(te)tt zárt előterjesztési anyagot. Hmmm…

Úgy gondolom, hogy „Kisalagi Károly” is felkérésre, felszólításra, de mindenképpen valaki(k) biztatására írogatott. Remélem, egyszer mindenre fény derül!

Ez az én blogom, ezért őszintén kiírom magamból, amit gondolok. Képviselőkről, tisztességes hozzáállásról, hitelességről, korrektségről.

Mert én így gondolom. Hajrá Fót!